eljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

MARADJ AZ ÖSVÉNYEN!

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12)

Egyik kedvenc hétvégi időtöltésem, hogy egy közelünkben lévő országúton kerékpározok. Az út valójában egy régi, kétsávos főút, amit nem használnak, mióta a közelben építettek egy négysávos elkerülő utat. Így a kerékpárosok, futók, görkorisok, lovaglók ma már a forgalomtól való félelem nélkül élvezhetik az utat.
Az úton azonban, - bár nagy részén sima a burkolat, és könnyű rajta haladni - akadnak kátyúk, és ha nem figyelek eléggé, bizony néha belehajtok. Ilyenkor az út további részében igyekszem jobban az útra koncentrálni.
Így van ez a hitéletben is. Amikor az életben minden simán megy, nem nehéz hinni. De amikor a próbák és kísértések elvakítanak, nehéz az útirányt tartani. Ilyenkor jobban kell koncentrálni a hitünkre, hogy átsegítsen a nehéz időkön.
Még soha nem fordult elő, hogy az út végén azt gondoltam: bárcsak ne tettem volna meg. Sőt, mindig a teljesítményből fakadó elégedettség érzése járt át, főleg, ha nehéz szakaszokon haladtam. Az élet kihívásai is megerősíthetnek minket, még ha a helyzetünk túl nehéznek látszik is.

Imádság: Urunk, vezess tovább a hitünk útján, ha megbotlottunk az akadályokban. Ámen.