De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

NE KERESS KIFOGÁSOKAT!

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek. (Ézs 41,10)

Évekkel ezelőtt, miután elvesztettem a munkámat, egy másik államban találtam állást, épp ahol anyósom élt. Mialatt családom a költözéshez készülődött, anyósommal laktam. Családunk évek óta nem járt templomba, de tudtam, hogy újra vissza kellene térnünk. Anyósom felnőtteket tanított a vasárnapi iskolában, és feltételezte, hogy én is vele megyek, így elmentem.
Egy másik csoportba osztottak be, és szívesen bekapcsolódtam. Élveztem, hogy többet tanulhatok Isten igéjéről. Egy nap a vezetőnk szólt, hogy a csoport engem kért fel a jövő heti tanításra. Ahogy a kifogásokat soroltam, miért is nem tudom vállalni, ott hagyta nekem a kézikönyvet az asztalon, és elment.
Biztos voltam benne, hogy nem tudok tanítani. El is mondtam anyósomnak. "Rendben, de szánj néhány percet, hogy ezt elmond Istennek. Jövő vasárnap mondd el a csoportnak is." Erre már nem voltam képes, ezért elkezdtem imádkozni érte.
Ahogy a hét haladt előre, az Ézs 41,10 szavai szüntelenül visszacsengtek a fejemben. Mire eljött a vasárnap, készen álltam, hogy elmondjam, Isten mit mutatott meg az aznapi igével kapcsolatban. Ebből a tapasztalatból megtanultam, hogy Isten megerősít bennünket abban, amire elhív. Azóta laikus vezetője lettem a gyülekezetnek, és a családom is templomba jár.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk figyelni rád, hálát adni neked, és imádni téged. Ámen.

A közösségben töltött idő segít megismerni Isten akaratát.

IMÁDKOZZUNK EGYHÁZUNK LAIKUS VEZETŐIÉRT!