Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.
Minden épített csúfságot el lehet vele tüntetni, de ajánlható kerti árnyékolók készítésére is. Mivel nincsenek kapaszkodó készülékei, támaszról gondoskodni kell. Előnye, hogy a nyári melegben már nem virágzik, így a méhek sem látogatják.
Ha kedvet kapnak wisteria ültetésére, akkor a növény kiszemelt helyének környékét alaposan meg kell savanyítani. Érdemes nagyobb, akár 1-2 négyzetméteres területet is mélyen felásni, és a talajba savanyú fehér tőzeget, szerves trágyát keverni. Ettől függetlenül az ültetőgödröt is el kell készíteni.A wisteriák természetéhez tartozik, hogy az első évben inkább csak tájékozódnak, sokszor hónapokig meg sem mozdulnak. Később, ha új helyükön erőt gyűjtöttek, évente akár 3 métert is nőhetnek. Nem szabad a telet tőtakarás nélkül megkezdeni, ha a növény dézsában van, akkor az edényt is alaposan be kell bugyolálni.
A Fuji Kawachi Garden egy gyönyörű kert Japánban, Kytakyushu városában. Egyik különlegessége egy gyönyörű virágos sétány, a lilaakáccal borított alagút. A növény évszázadok óta az egyik legmeghatározóbb növény a Távol-Keleten, ami a képeket és a hely szépségét elnézve nem meglepő.
A Tokyo-tól nagyjából 6 órányira lévő kert április közepétől májusig mutatja a legszebb arcát és a látogatóknak belépődíjat sem kell fizetni, mivel privát tulajdonban van és a tulajdonos ennyire jófej.
Kommentáld!