Keresztes Szent János mondta: "Ha egy csutakot, egy darab fát
az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell
sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra.
.
Persze
naiv, aki azt hiszi, hogy a tűz szüli a fában lévő, a meleg hatására
felszínre kerülő, mocskos levet. A tűz csak láthatóvá teszi az évek
alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a
közösségben szépen megtisztulunk, és lassan lassan mi is eggyé tudunk
válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegünk lesz,
eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet."
Keresztes Szent János gondolatai nagyon szépek, és igazak is. Nem
szabad félnünk a tűztől, a lángtól, a közösségben végzett csendes
munkától, mely mindannyiunkból olyan dolgokat hozhat a felszínre,
melyekről nem is volt sejtelmünk.
Nem szabad félni a lelki szembesülések tisztító, sokszor nagyon sötét
éjszakájától. Az indulatok, haragok, félelmek bennünk vannak, és
azáltal, hogy előkerülnek, megfoghatóvá, kezelhetővé válnak. Ha őszintén
szembenézünk magunkkal, az újból és újból felcsapó szeretetlángokban
elpárolognak hibáink, kisebb-nagyobb bűneinktől megtisztulhatunk.
Ha a gonosz közben egy-egy gólt dob is a kapunkba, hát az „gáz", de a
magyar vízilabdacsapat az amerikaiaktól tíz gólt kapott a döntőben, és
mivel nem adták fel, nem maradtak a víz alatt, újból és újból támadtak,
végül olimpiai bajnokok lettek.
Böjte Csaba OFM
Kapcsolódó hírek:
Van értelme a várakozásnak.
Vámosi Nóra: Vándorok vagyunk...
KÖSZÖNÖM A KEDVESSÉGET.
A legértékesebb könyv.BIBLIA.