Köszöntő anyák napjára

Virágot és szeretetet hoztunk anyák napjára,
Kik életet és szívet adtak nekünk e világra.
Köszönet és hála, amit adni tudunk,
Felejteni őket sohasem fogunk.
"Édesanyám", ez a szó a legszebb talán,
Mit először mondunk Édesanyánk karján.

Köszönjük a szívet és az életet,
Mindent és azt, hogy fölneveltetek.
Egy életen át mondjuk "Édesanyám",
Te vagy az ki éjjel, nappal vigyáztál rám.
Szeretnénk ezt mind, mind megköszönni,
Elfáradt kezetek milliószor megcsókolni.

Köszönettel, hálával tartozunk nektek,
Kik az éjszakákat nappallá cseréltétek.
Anyák napján nektek mindent köszönünk,
Sokáig maradjatok még velünk.
Mint napsugár az életünket ragyogja át,
Velünk vagytok az élet viharán.

Édesanyám te tanítottál meg járni, beszélni,
Minden este kiskezem imára kulcsolni.
Sok éjszakát őrködtél felettem,
Fáradhatatlan jóságodat köszönöm ezerszer.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudjuk őket mindezért szeretni.

Sokan vagyunk kiknek szíve elszorul,
Nem tudjuk köszönteni őket, felettük sír domborul.
Sohasem múlik el az a szeretet,
Mikor még együtt voltunk veletek.
Minden este, reggel hozzád szól imánk,
A Jóistent kérjük, helyettünk ő vigyázzon rád.

Gondolatban mindig velük vagyunk,
Csendben értük egy imát mondhatunk.
Sírjukra virágot és emlékezést viszünk,
Őket édesanyákat, sohasem felejtünk.
Köszönet és hála nektek mindenért,
a Jóisten áldása szálljon rátok mindezért.
Antóni Sándor



Édesanyámnak

Életet adtál, vigyáztál rám.
Fogtad kezem simogattál.
Elestem te felemeltél.
Álmos lettem lefektettél.

Megéheztem ennem adtál.
Szomjas lettem megitattál.
Óvtál széltől minden bajtól.
Betegségtől rossz álomtól.

Minden percben velem voltál.
Aggódtál és tanítottál.
Szerettél ha nyűgös voltam.
Szerettél ha ordítottam.

Szeretsz most is deres hajjal
érzem minden pillanatban.
Anyaként a sorsom félted
nincsen sose pihenésed.

Nincs a földön annyi virág
amivel ezt elmondhatnám.
ÉDESANYÁM szeretlek!
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Szücs Tamás



Édesanyám

Kinek szeme ragyogott fönn
Bölcsőm felett égi fényben?
Kinek hangja védett, kisért
Át a félős sötétségen?
Csókjával ki ébresztette
Szívemet, mint tavaszi fán
A rügyet a nap melegje,-
Édesanyám, édesanyám.

Ki vezette első léptem?
Ki csókolta első könnyem?
Kinek szeme kisért messze
Iskolába télidőben?
Kezemet ki melengette?
Ingecskémet ki varrta rám?
Ki csent cukrot kis zsebembe?
Édesanyám, édesanyám!

Betegágyam őrizője
Ki volt lázas éjszakákon?
Ki hajolt rám mosolyogva,
Hogy szíve csak titkon fájjon?
Két kezemet összefogva
S puha karját fonva alám,
Ki tanított "Isten" szóra?
Édesanyám, édesanyám!

S most, hogy járok idegenben,
Kinek szíve jár itt velem,
Rám könnyez az esőcseppben,
Rámsóhajt a falevelen,
Megcsókol a fáradt éjben,
Melegít a hideg tanyán,
Megbocsát, ha rosszul éltem...
Édesanyám, édesanyám!

Kinek neve legyen egykor
Legutolsó szó a számon?
Kinek képe boruljon rám
Lecsukódó szempillámon?
Isten elé majd ki visz el
Síron túl is vigyázva rám
Hétfájdalmú Mária-szívvel?
Édesanyám, édesanyám!
Bodor Aladár

 
Boldog Anyák Napját kívánok minden Édesanyának, Nagymamának, Dédimamának ...
Szeretettel:Irenke