Mosolygós hópelyhek táncolnak,
A világra vígan, büszkén hullnak.
Tél szele csak fúj, és zúzmarás a reggel;
Cinkék sokasága faágakon telel.
Hideg tél, melegítsd az emberszíveket!
Szeressék, tiszteljék egymást az emberek!
Hóhullásban minden fehérbe öltözik;
A szívekbe béke, melegség költözik.
Egyedül a fenyők csak zöldben pompáznak,
Emelt fővel integetnek a világnak.
Távolból füst száll, kémények pislognak,
Tél van már... a kopasz fák is alszanak.
Minden csöndes, álmodik a természet,
Dideregve kíván nekünk sok szépet.
A nap a felhők alatt ki is sütne talán;
Meleg karjai átfagytak, és kinyújtaná.
A jégcsapok fényesen állnak, csillognak,
Megtörve a nap rideg fényével játszanak.
Lágyan hull a hó, olyan nyugodt minden,
Az emberek szíve a tél kezében pihen.