KITARTÓ SZERETET.
Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz
Uram, mert elcsüggedtem... Uram, meddig késel? Fordulj hozzám Uram,
mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! (Zsolt 6,2-5)
Sok embernek súlyos betegsége esetén az első
gondolata: Mi rosszat követtem el? Miért büntet Isten? Nem tudom, miért
ívódott ez a gondolkodás ilyen mélyen belénk, de talán valamennyien
mondtuk, vagy kérdeztük már ezt legalább egyszer.
Dávid sem volt kivétel ez alól. Isten azonban nem büntet azáltal,
hogy betegséget vagy szerencsétlenséget küld ránk. Mégis gyakran ezt
érezzük. Kórházi látogatásunk során gyülekezetünk tagjai igyekeznek
helyreigazítani ezt a gondolkodásmódot, amikor szembetalálkozunk vele.
Hiszen, milyen Isten lenne az ilyen? Nem olyan, amilyennek Jézus
Krisztusban megismertük! Mivel azonban ez a természetes reakciónk, talán
jó lenne szembenézni ezzel az érzéssel, hogy megszabadulhassunk tőle,
és odafordulhassunk Isten megingathatatlan szeretetének és
gondviselésének igazságához, amely jót, az egészségeset, a teljeset
akarja adni.
Dávid kérdése: "Uram meddig késel?" - valójában a hit kifejezése.
Hiszen amíg a mi küzdelmeink időtartama bizonytalan, Isten jelenlétének a
valósága soha sem kétséges. Isten felénk való szeretete örökkévaló
szeretet. (Zsolt 6,5)
Imádság: Drága Istenünk, harcaink között segíts emlékeznünk örökkévaló szeretetedre. Ámen.
Ha kétségeskedünk is Istenben, ő velünk van.
IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGEKÉRT!
Kommentáld!