Fagyos széllel játszik március-hó pelyhe.
Szépségem volt egykor szőke hajam selyme.
Piros szoknyám lengőn színezte a falut
Legényszem - rég volt - rajtam is kacsintva fut.
Volt szép fehér ruhám, meg koszorús lányok.
Volt derék férjem, és állt egy szép kis ház ott.
Volt egy gyermekem is, ha nem is sokáig
Lázával nem értem vele a kórházig...
Derék férjem innentől már csak kocsmázott.
Hajnal is megpirkadt mire hazalátott.
Lassan eltűnt minden, ház, kismalac, tehén.
Ő faágon lógott, virág nő sírhelyén...
Fényes nagyváros szennye betemetett.
Soha nem feledtem régi életemet.
Testemet, mely most is szép, ismerik sokan.
Kapualjakban alszom, bortól boldogan.
Rongyosan, fázva megyek, nem nézve órát.
Pajkos szél sárban kerget egy letört rózsát.
Kezekben virág, Anyák napját jelenti.
Istenem, mily régen nem gondolt rám senkiFelveszem a virágot s ruhámba törlöm
Magányunk egy a sárban és egy a földön.
Lecsorog a könny arcomon. De fáj a szív!
Fáj, s ha fáj, akkor tán egy szebb tavaszra hív.
Én is voltam anya, vágyó, álmokkal teli! ...
Egy férfi rózsát hoz, s a kezembe teszi.
"Hiszen még fiatal, szebb napokat kedves!"
Könnyemtől alig látom azt, mikor elmegy.
Kapcsolódó hírek:
Ábrahám nyomdokain