Egyszer
volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt
együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az
asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és
drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.A nagypapa már
öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette
az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és
ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a
dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a
sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy
óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és
tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört. Nagyon
mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört
egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az
ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba,
megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem
ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit.
Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett.
Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra
megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a
nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén. Az
anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az
asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte
összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy
üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte. – Nem ülök le.
Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek
öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!
Kapcsolódó hírek:
Müller Péter az igazi nőről.
Idézet.
Mit ér az élet szeretet nélkül?Nichi-ya Nikoletta.
Köszönöm azoknak a kedves látogatóimnak a hűségét, akik akkor is eljöttek hozzám, mikor nem lehettem itt!