Jöjj el napfény!
Mózes
kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban
három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem
tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt
világos volt.”
Mózes második könyve 10:22-23
Tavasz
van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még
itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már
nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre
megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat,
de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti
cseresznyefák.
Elég
volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból -
vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a
gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy
újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe.
A
függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a
remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és
jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a
nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre
mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.
Kapcsolódó hírek:
A megváltottak éneke