JÓ ÚTON, VIHARBAN
"Azután monda nékik
azon a napon, amikor este lett: Menjünk át a túlsó partra. Akkor nagy szélvihar
támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba..." Márk 4,35, 37
Egy áldott
nap után vannak a tanítványok. Milyen jó azoknak, akiknek Jézus mondhatja:
menjünk - te meg én - együtt! Ha õ vezet, bátran mondhatod: Uram, menjünk! Jézus
mennyire ember volt, mutatja az is, hogy ez után a fárasztó nap után elaludt a
hajóban. Tanítványai megértették, és "elvitték õt úgy, amint a hajóban volt".
Minden tanítvány nagy lehetõsége, hogy viheti magával Jézust. Amikor elindultak,
csendes volt még a tenger. Nem tudjuk, mennyi ideje hajóztak, melyik részén
jártak a tengernek, amikor nagy szélvihar támadt. Életünkben mindig megvan az
ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, egy darabig minden
jól ment, aztán valahol "akkor" elindult a baj. A vihar váratlanul csap le a
családi életre. Reggel még vidáman búcsúzkodunk, és napközben történik valami.
Talán a tanítványok sem vették észre a felhõket; éjjel volt, sötét volt, nem
gondolták, hogy baj lesz. "Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig
becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megte lt." Miért vártak eddig a
tanítványok? Lehet, azt gondolták, elég ügyesek õk, hogy megoldják a helyzetet.
Nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg majdnem elsüllyedtek. Nem
vagy-e te is úgy, hogy "már-már" felmondja az idegrendszered a szolgálatot?
Miért nem szólsz elõbb? Persze ha Jézus nincs a hajódban, nincs is kinek
szólnod. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: Jézus a hajódban van
már?! Ha erre a kérdésre nem tudsz biztos választ adni, ne indulj el
Nélküle!
Köszönjük:Turoczi.Mária.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Kommentáld!