"Boldogok
azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál.
Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket,
odamegy, és felszolgál nekik." (Lukács evangéliuma 12:37)
"Fáradt
vagyok. Már jó ideje ülök itt, a bejáratnál, várva, hátha csörög a
kulcs és megmozdul a kilincs. Amikor befejeztem mára a munkámat, akkor
még álldogáltam és járkáltam az ajtó előtt. Arra gondoltam, milyen jó is
lenne ott lenni, amikor megérkezik, és már nyitni is az ajtót. A
kezdeti lelkesedésem azonban elszállt. Fáradt vagyok.Leültem.
Innen, a karosszékből sokkal kényelmesebb a várakozás. Mégiscsak
kellemesebb, mint állni. Ő ugyanis késik. Nem is keveset. Először azt
hittem, hogy pontosan itt lesz a normális időben. Normális ugyebár az az
idő, amit én számoltam ki: az út oda, az elintéznivaló, és visszafelé
újból. Nem is olyan sok. Nem tudom, hogy mi tart eddig, főleg, hogy
megígérte, hogy siet. Persze ez sem először történik. A múltkor is
számítottam rá, de cserben hagyott: egyáltalán nem az történt, amit
szerettem volna. Sokszor nem is értem... Az út oda-vissza sokkal
rövidebb! Talán történt vele valami? Vagy tán nem is jön vissza?
Legalább is ma este nem. Ennek így nincs értelme!Meguntam
nézni a kilincset. Akár el is mehetnék az ágyamba, a friss, puha
ágyamba, és aludhatnék. Minek is ez a várakozás! Úgysem fog örülni, ha
megjön. "Ez nincs meg, meg az nincs meg." Én is ezt mondanám a helyében!
Jól tudom a hibáimat. Szeret még egyáltalán? Meguntam a várakozást. A
szemhéjam, mintha ólomból lenne. Minek is töröm magam?!"Ismerős? Nekem igen. Vártam már így...Most
Jézust várom. És be kell vallanom: fáradt vagyok - de most nem
szeretnék elaludni! A kulcs nála van, és én szeretnék kijutni ebből a
szobából!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.