"Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és
eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert
az Atya nagyobb nálam."
János evangéliuma 14:28
Jézus tanítványai bíztak benne, hogy még meglátják szeretett
Mesterüket visszatérni. Jézus előre elmondta nekik, hogy hazatér egy időre, de
ismét eljön, és magához veszi az övéit. Valószínűleg látta a tanítványok
szomorú, riadta arcát, mert ugyanebben a fejezetben beszél nekik a Vigasztalóról,
vagy Pártfogóról, aki majd pótolja jelenlétét. Az ő életükben nem jött vissza.
Biztosan voltál már olyan helyzetben, hogy valaki megkért:
"maradj itt, amíg vissza nem jövök; sietek vissza, de el ne mozdulj…".
Egy idő után nagyon kellemetlen tud lenni az ilyen várakozás. Ha viszont már
úgy gondoljuk, hogy régen itt kellene lennie; elkezdjük percenként nézegetni az
óránkat… Elfogy a türelmünk, próbáljuk kitalálni mi történhetett; majd az
aggodalom átalakul nehezteléssé, haraggá. Amikor végre visszaér, talán nem is
az örömünknek adunk hangot, hanem a frusztráltságunknak, keserűségünknek.
Jézus eljövetelének ígéretei is sok embernek okoztak már
csalódást. Ő, természetesen állja a szavát, csak mi nem tudjuk kivárni, hogy
történjen valami. Talán már bizalmunk is meginog, mikor úgy tűnik, még mindig nincs
sehol. Az általa elmondott jelek minden korszakban bizodalmas várakozásra késztették az embereket. És ez jó is így.
Jézus nemcsak a Pártfogót, tehát a Szentlelket adta nekünk
ajándékba, hanem megígérte, hogy hamarosan, ő maga, személyesen visszatér
értünk. Nincs okunk kételkedni szavában. Bízzunk benne, mert ez az egyedüli
reménységünk. Addig is a Szentlélek közreműködése által ugyanúgy velünk van az
Úr!
Kommentáld!