A hit és az akaratA hit tapasztalatokból születik, de a tapasztalatokért tenni kell. Ezek a tettek nem érdemszerző jócselekedetek, hanem a hívő embernek természetes életmegnyilvánulásai. Jézus nemcsak mondott nekünk valamit, hanem előbb tett is értünk, megváltott minket. Ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy más emberként éljünk, és tegyünk önmagunkért, a másikért és őérte valamit. Ezért Jézus új parancsa nem a tilalmak és engedmények drótkerítése, hanem lehetőség a hit által, egy új értékrend szerinti életre. Ezt az új lehetőséget hirdette meg Jézus a Hegyi Beszédben.Nem véletlenül tartjuk a Hegyi Beszéd helyét az Újszövetség Sínai hegyének ahol Jézus összefoglalta, újra értelmezte a Tízparancsolatot. Amíg a kortársak Isten törvényét, amiből Jézus szava szerint „amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik” (Mt 5, 18). Az egyéni teljesítmények mércéjének tekintették, Jézus a törvény szívére, a szeretet titkára tanította a sokaságot. Az ő igéit nem elhinni kell, nem is emberi erővel, kin-keservvel betartani, hanem hittel, bizalommal kell követni a mindennapokban. Ő arra tanított, hogy az életszentség mércéje nem a vallásoskodás, hanem a mindennapi kötelességek örömteli, hittől motivált teljesítése a mindennapokban a felebarátaink javára és áldására. Ezért állapította meg a beszéd végén a sokaság, hogy Jézus másképpen tanít, mint a farizeusok. Jézus igehirdetésének nem a tartalma volt más, hanem a hatása, „mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7, 29)."
Kommentáld!