Ha Télapó lennék, hoznék e világnak álmokat,
Szivárványszínekkel font szeretetszárnyakat!
Hoznék egy puttonyban vígságot,
azoknak, ki ilyet még nem látott...
Öntenék e Földre örök fényeket,
annak is, ki vakságban tévelyeg.
Adnám két vállamat támaszul,
és mosolyt hagynék itt válaszul,
hinném, hogy az biztos révbe ér,
nincs oly szív, hová több nem fér!
Szánomat jól púposra rakodnám,
ha ily sok kérésetek van hozzám.
Hisz erre az egy napra készültem,
leveleitekre mind meg is feleltem.
Nem kell iránytű, s útjelző a lelkemhez,
nem kell parádé, sem szép jelmez.
Teszem a dolgom, mit rám róttak,
fentről a csillagok, lentről a kis-lelkek óvtak.
Ha azt hinnéd, mindig csak mosolygok,
és nem érdekelnek idelenn, csak a jó sorsok,
bizony nem így van, s ki hisz bennem, az tudhatja,
ki nem, azt még a kutya is megugatja...
És higgyétek, nem vagyok egyedül, bár én vagyok itt
az égi fényben, az évnek e napján legfelül,
de rengeteg odalenn is az önzetlen, segítő kéz,
ha majd megérint, tudjátok, már nincs semmi vész!
Ne legyen hát a nevem feledés, az évnek többi napján sem,
hisz a segítség, higgyétek nincs messze,
de legyen minden nap éber őr köztetek, ki a szeretet zuhanyát
a megfáradt, eltorzult fejekre eressze!
Ám sajnos, a Télapó nem én vagyok, így én is csak-csak egy rövid üzenetet hagyok:
Legyen a mosoly hírnöke, ne nézze, hogy hívták, vagy levelet írtak-e,
jöjjön akkor is, ha a szűkösség batyuján duplán masni a nagy kétség,
s öleljen meg minden gyermeket, a két szeméből áradó nagy kékség,
hátha kigyomlálható az a sok vétség, mit felnőtt korában, majd elkövet,
ha lelkét körbefonja az Ő végtelen kabátjából szakított szeretetszövet.
Kapcsolódó hírek:
Müller Péter az igazi nőről.
Idézet.
Mit ér az élet szeretet nélkül?Nichi-ya Nikoletta.
Köszönöm azoknak a kedves látogatóimnak a hűségét, akik akkor is eljöttek hozzám, mikor nem lehettem itt!