Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. (Zsid 13,5)
Az ige, amit aznap reggel olvastam a naptáramban -
Mt 28,20 - mániás depresszióm ellenére a jó reménység erőteljes szava
lehetett volna számomra, de olyan ideges voltam azon a reggelen, hogy
nem figyeltem az Írás szavaira. Aztán az egyik kontaktlencsémet
elvesztettem. Jó darabig eltartott, míg megtaláltam a naptárhoz tapadva.
Ez arra bátorított, hogy újra megnézzem az aznapi igét. Zaklatottságom
nem tűnt el azonnal, de az Úr arra használta elvesztett
kontaktlencsémet, hogy emlékeztessen Krisztus ígéretére, miszerint
örökké velem lesz, az aggodalmas perceimben is. Az Úr betartotta
ígéretét.
Hosszú időbe telt, amíg megtanultam egészséges módon foglalkozni a
betegségemmel és aggodalmaimmal, de az Úr sohasem hagyott el.
Megtanultam figyelni az Írás szavaira, és körülvenni magam velük, Isten
állandó jelenlétének jeleiként.
Még kell gyógyszert szednem, hogy karbantartsam a betegségem, de
szélsőséges aggodalmaskodásom elmúlt. Ahogy megtanultam a Szentírásból
meríteni, Isten megszabadított félelmeimből. Ma már a Biblia nem csak
reményt ad a nehéz időkben, hanem segít mindenkor látnom és ünnepelnem a
Krisztusba nyert életet.
Imádság: Urunk, nyisd meg szemünket szavad által, és segíts, minden helyzetben tisztábban látnunk téged. Ámen.
Az Írás szavai többek egyszerű szavaknál.
IMÁDKOZZUNK A MENTÁLIS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Ne a problémának szolgálj!