Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén az evangélium a tizenkét
apostol kiválasztásáról és nevük felsorolásáról szól. E tizenkét személy
lett a magja a krisztusi közösségnek, az Egyháznak. Miért hozta létre
Jézus ezt a közösséget? Miért akarta, hogy követői közösséget alkossanak?
A válaszhoz onnan kell kiindulnunk, hogy Jézus az üdvösség örömhírének
hirdetője és az üdvösség közvetítője. Lukács bátran hirdeti ezt, ezért is
nevezi Jézust írásában Üdvözítőnek. Az üdvösség műve nem Jézus
mennybemenetele után kezdődik, mintha az apostolok kezdtek volna hirdetni
egy üdvözítő tanítást. Az üdvösség Jézus Krisztus személyével kezd el
megvalósulni a világban. Egész életében, valamint halálában és
feltámadásában is Üdvözítőnek mutatkozik.
Jézus azt szeretné, hogy az üdvösség műve távozását követően is
folytatódjék. Azért gyűjt maga köré tanítványokat és azért választja ki az
apostolokat, hogy tanúi és küldöttei legyenek, akik az általa megkezdett
munkát folytatják. Az üdvösség nem emberi elképzelés, elgondolás, hanem
Isten terve az emberrel. Az üdvösség út, amelyen az ember jár és Istenhez
ér. Ezen az úton az apostolokra alapozott Egyház vezet minket a
Krisztustól, az Üdvözítőtől kapott megbízás alapján. Máshová vezető utakon
sem elindulni, sem haladni nem érdemes.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj
között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez
állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad
szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor
bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk
hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket
és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add,
hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/