Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A
Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát
tanítványaimmal. (Mt 26,18)
A mai ige némelyekben ellenkezést válthat ki. A
kedves lélek, aki önként jelentkezik a húsvéti vacsora házigazdájának,
mellékesen "a bizonyos ember" titulust kapja. Védelmében talán
elmondhatjuk: "Vajon nincs neki neve? Ha mindig átnéznek az emberen, az
nem igazán jó érzés. A szíves vendéglátása vajon nem jogosítja fel arra,
hogy a valódi nevén is megemlítsék?" A "bizonyos ember" ilyen kezelése
nem illik bele Jézus korábbi üzenetébe, amikor azt mondta: ha valaki
kedvességet gyakorol a "legkisebb" felé, örökölni fogja a mennyek
országát. (Mt 25,31-40) Akkor a mai történetünk házigazdájának személyét
miért fedi homály?
Egy kósza gondolat viszont félbeszakítja ezt a tiltakozást. Mi
lehet, hogy nem ismerjük annak az embernek a személyét, de Jézus ismerte
és megbízta, hogy készítse el a húsvéti vacsorát, amire mi az utolsó
vacsora néven emlékezünk. Némely bibliatudós szerint, ez az ismeretlen,
név nélküli ember, maga az író, Márk evangélista volt.
A világ szemében mi is névtelennek tűnhetünk, de Jézus jól tudja,
hogy kik és hol vagyunk. Talán arra van szükség, hogy készek legyünk
önzetlenül, nyilvános elismerés vagy dicséret nélkül szolgálni őt. Meg
tudjuk ezt tenni? Akarjuk ezt tenni?
Urunk, segíts önként szolgálnunk neked. Ámen.
Szolgálni akarom Jézust nyilvános dicséret nélkül.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.