A
karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem,
figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől Figyelj rám,
hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom az ellenség
hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és
haraggal támadnak rám. Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott
el. Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. Ezért így
szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék,
és nyugton lehetnék? ... Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!
Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. "
( Zsoltárok 55,1-7.23)
"Boldog vagyok, mert jól tudom:
Isten szeret engem nagyon" - mondja egy régi ének. Lehet, körülvesznek
a hűtlen barátok, és naponta találkozunk a sokféle bajjal, de ha
ismerjük Isten szeretetét, és rendíthetetlen a bizodalmunk iránta, akkor
nem képes uralmat venni rajtunk az aggodalmaskodás. Ott kezdődik a baj,
amikor megdelejezi tekintetünket a ránk leselkedő rossz. Azt mondják,
hogy a kisegér is megdermed, menekülésre képtelen állapotba kerül a
kígyó tekintetétől Még hozzá sem ért, csak nézi, de a kis állat
szívében olyan mértékű félelem indukálódik, mely megfosztja minden
cselekvési képességétől Hova meneküljünk az "ősi kígyó elől ? Nem
repülhetünk el, nincs szárnyunk. Gyakran átéljük, hogy ott kell
maradnunk fizikai mivoltunkban a minket veszélyeztető dolgok vagy
emberek között. Ezek körülvesznek, de nem vagyunk kiszolgáltatva az
ártó erőknek A zsoltáros Istenhez kiált segítségért. Isten rajta
megnyugvó tekintete, kiáltását halló füle után vágyódik. Ez hoz
biztonságérzetet számára. Milyen felszabadító érzés, amikor imádságában
feltárhatja minden gondját, félelmét az Úr előtt, s így nem kell többé
hordoznia azokat. Ez a szabadulás.
Kommentáld!