Jézus példázata a rossz és a bűn eredetéről..
Máté. 13,24-30. "Más példázatot is adott eléjük mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez,aki az ő földébe jó magot vetett.De mikor az emberek alusznak,eljöve az ő ellensége,és konkolyt vetett a búza közé,és elment.Mikor pedig fel nevekedett a vetés,és gyümölcsöt termett akkor meglátszott a konkoly is...."
Jézus példázataiban tanítást nyújtott,a rossznak,a bűnnek és szenvedésnek az eredetéről, mivel kétezer évvel ezelőtt is az emberek Istent okolták minden rosszért ami a földön történik,mondván: Ha ő létezik mért engedi meg mindezt?
Voltaire a 17-ik században a következő válasz adta erre a kérdésre,mikor a sok ezer áldozatot követelő Liszaboni földrengés megtörtént: "Muszáj bevallani- hogy létezik - a rossz. Az eredete még egészen titokzatos, A jó szerzőjétől származna tán a rossz? De hogy képzelhető el hogy maga Isten az,ki egyfelől fiait kegyelmében füröszti,A másik kezével a rosszat zúdítja le? Melyik szem láthat ily titkoknak mélyére? Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet, De máshonnan se,mert minden belőle lett. És mégis létezik a fájdalom a rossz, Míly döbbenetes ez, mennyire paradox!"
Nem Voltaire az egyedüli aki ezzel vívódott,hisz úton útfélen találkozunk,ezzel a kérdéssel ma. A leghitelesebb választ Jézus eme példájában találjuk meg. Jézus mint Teremtő ő nem teremtett rosszat. Máté,13,37-ben mondja "Aki a jó magot veti az embernek fia az." De a nagy ellenség aki a mennyben fellázadt Isten ellen, mindig gondoskodott a rossz magról hogy elhintse azt az emberek szívébe. S Jézus magyarázatában, /13,38./ ha azt mondta hogy " a jó mag az Isten országának fiai"
akkor nagyon komolyan kell venni hogy itt gyülekezetére gondolt. Mert mindig volt és mindig van kétféle hivő egy gyülekezetben. Jó és rossz keresztény.
EWW azt írja: /KP. 39./ "Krisztusnak ez a példázata,a világban lévő gyülekezetét jelképezi." A gyülekezet a közösség nagyon alkalmas hely arra,hogy az hivő jelleme fejlődjön,mert szeretetet adni és kapni csak közösségben lehet. Sátánnak az a célja hogy megrontsa a közösséget egyenetlenséget szítson s ezzel a konkoly magvát hinti szét.
Palesztinában a konkolynak ismert növény nagyon hasonlított a búzához. A jó munkásokat ez nem tévesztette meg mert ők ismerték és idejében el akarták távolítani. De Jézus a példában azt mondja hogy NE! mert akkor a búza gyökere is megsérül. Sokszor találkozhatunk ügybuzgó keresztényekkel,akik azonnal hajlandóak a konkoly csupálására. De a nagy Magvető azt mondja ma is hogy NE! Mert jön az aratás hamarosan,és e két növénynek a szétválasztását az angyalokra bízta. /13.41-42./ EGW. "Számos olyan embert fog Isten elmarasztalni,aki ma hívőnek tartja magát,sokan pedig ott lesznek a mennyben,akikről felebarátaik nem is feltételezték.Az ember a látszatból ítél, Isten pedig a szív alapján. A konkoly és a búza együtt nő az aratásig,az aratás pedig a kegyelem idő vége."Előjog olyan közösségben szolgálni Istent,ahol szeretet légköre vesz körül,s ahol megtartják Isten minden parancsolatát,ha ez nem így van,az ilyen közösség,gyorsan létjogosultságát veszti. Dávid a földünk megtisztítását a következő szavakkal énekelte meg: /Zsolt. 37,10-11. / 35-37./ Egy kevés idő még és nincs gonosz,nézed a helyét és nincs ott.A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben...Láttam elhatalmasodni a gonoszt,és szétterjeszkedett mint egy gazdag lombozatú vad fa. De elmúlt és imé nincsen,kerestem de nem található. Ügyelj a fedhetetlenre, nézd a becsületest,mert a jövendő a béke emberéé." Milyen bátorító e tudat,hogy egy új világ küszöbén vagyunk Jézus ígérete szerint,ahol soha többé nem lesz rossz.
Kommentáld!