|
"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."
|
Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint őt. Ha álmodnál, csakis őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. Nincs jobb és vonzóbb és ismerősebb, mint ő.
De így vagy a gyerekeddel is. Nem cserélnéd el senki más gyerekével. Még akkor sem, ha az a másik gyerek szebb és okosabb, mint a tiéd. De még a kutyádat sem adnád oda egy másik kutyáért, mert ez a TE KUTYÁD, a legkedvesebb kutya a világ összes kutyája között. Minden kutya idegen - a tiéd ismerős. Akkor is ismerős, ha nem látod, csak a lihegését hallod. Akkor is, ha nincs ott, csak rá gondolsz.
Mert nem a szemeddel látod, hanem a szíveddel. Ezt jelenti a "szívvel való látás". Ha a szíveddel nézel, az eszményit látod. A te számodra eszményit. Másoknak nem az, mert ők nem a szívükkel nézik. Mások számára a kutyád nem szép, a gyereked néha kifejezetten csúnya, és nem is annyira kedves - s ha a szerelmedre néznek, nem értik, mit szeretsz benne. Se nem szép, se nem kedves, se nem annyira kívánatos - azt mondják rád, hogy káprázatokban élsz, elvarázsoltad magad.
Igaz ez? Nem! Az igazság az, hogy nem azzal a szemeddel nézel, mint ők. Kinyílt a másik szemed. A szíved szeme. Bárkire ránézel ezzel a szemmel, azonnal másképp látod. Egy kóbor cicát elüt az autó, megsajnálod, magadhoz veszed, s előbb-utóbb, vagy azonnal kinyílik a szíved szeme, s többé nem tudsz megszabadulni tőle. Már nem egy kóbor állat, hanem a NAGY Ő.
Jézus - azt mondják - a szívével látott. S aki követni akarja őt, annak ki kell nyitnia a szív szemét.
Kommentáld!