„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy
olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha
már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked
felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan
te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes
szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy
nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy
megvárja, míg összeragasztod. • Talán Isten úgy akarja, hogy
találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az
igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni
ezért az adományért.”
„Csak
kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem
varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat”
Kommentáld!