Igen, most olyan igazi gyöngysorról  fogok írni, ami egymásba kapcsolódik és így lesznek azok gyöngyszemek. Életünkben minden kapcsolódik egymáshoz. Mint a nyakláncon a gyöngyök,úgy kapcsolódik életünk sorsa is egymáshoz. Csak néha nem is tudunk róla. Olvastam már sok mindent,ami segített eligazodni az élet nehéz hömpölygő hullámain. De csak magunkban találhatjuk meg a választ. Amikor megszületik egy gyermek és rá nézésre nem is lehet eldönteni,hogy fiú vagy leányként fog élni ebben a világban,hanem csak Ember született. Egy olyan ember született,aki lehet majd nő és lehet majd férfi. De a sors szerepét elfogja tudni játszani. Bennünk van a lehetőség,hogy tudjunk élni ezzel. De ezek csak külsőségek. Nő vagy férfi? Nem. Én számomra csak egyet jelent. Embert. Egy embert,aki ha igazi nőként él, akkor tud férfiként is érezni és gondolkodni,de egy igazi férfi is tud a nő lelkével érezni. Emberek tudjunk maradni,csak ez számít. Életünk során sok mindent elvesztünk. Csak önmagunkat nem szabad lenne-feladni. Mert akkor már nem mi vagyunk. Pedig felelősek vagyunk azért,hogy teljes életet tudjunk élni.

A halászok sok ezer kagylóban találnak egyetlen gyöngyszemet. Így vagyunk mi is ezzel. Életünk során keresgélünk,míg a sokból megtaláljuk azt az egy értékeset,amelyet mindig is kerestünk. Játszunk és játszanak velünk. Hiszen “Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő”. Én más értelmet adtam magamban ennek az ismert és vitathatatlan mondásnak. Sorsszerepeket élünk át. Véleményem szerint csak akkor élünk igazán ha saját sors szerepünket éljük. Nem színészkedünk,hanem teljes lelkünkkel adjuk oda érzéseinket. Tudom,hogy most mit gondoltok. Hiszen kinek kell ma-egy őszinte Ember. Csak ha nem önmagad adod,akkor kellesz. Ha tényleg szívedet őszintén feltárod,akkor nem kellesz. Hogy is van ez? Ez is egy gyöngyszem,amit hiába találtunk meg,ha nem ismerjük fel.

Kíváncsi természetű ember vagyok és ha egy férfi elolvassa a könyvet,amit én olyan szinten értékelek,hogy igen,nagyon jó. Vajon erre mi lenne a válasz? Amint fentebb megfogalmaztam,Emberként kellene élnünk és éreznünk. A férfiaknak is. Tudom,hogy sok minden múlik azon,amit  kis emberként éltek át. Már az óvodában/már aki járt/ kijárt nekik az eleséssel járó hátba veregetés,hogy ne sírj,hiszen ez katona dolog,felállni és nem pityeregni. Én is neveltem fiút és úgy gondolom,hogy nem is akármilyent. Felnőtt férfiként nagy érzelmi intelligenciával rendelkezik. Próbáltam Emberként átadni annyi lelki érzést,hogy tudjon bánni a lelkével. Nagyszerű ember lett belőle.

Persze kivételek mindig vannak- ami nagyon jó,hogy nem vagyunk egyformák. Én nem tudtam soha színészkedni,megjátszani magam. Mert nem láttam értelmét. Nem fogok másnak látszani,mint ami vagyok. Előbb vagy utóbb mindenki csak saját magát adhatja. Mert ahogy szokták mondani “kibújik a szög a zsákból”. Akkor jobb előbb,mint később.
Mindannyian keresünk valakit.
Azt a különleges embert, aki mindazt nyújtja a
számukra, ami hiányzik az életünkből.
Valaki, aki támogatást, biztonságot és szeretetet ajánl.
És néha,ha elég erősen keresünk,
találunk ” valakit “,aki mindhármat tudja nyújtani.
Igen, mindannyian keresünk valakit.
És ha nem találjuk meg,csak imádkozhatunk,
hogy ő találjon meg minket.

(Samuel Butler )

Ahogy egyre inkább megismersz valakit,minden külső tulajdonsága apránként elhalványul.
Már nem számít,milyen színű a haja,vagy hogy milyen magas-idővel sokkal inkább a lelkét figyeled,
nem a külsejét.Ezért mondják azt,hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele,a külseje után
persze vágyakozhatunk,tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa,de ezeket csak a szemeddel szereted,
nem a szíveddel!Mikor úgy igazán megismersz, és megszeretsz valakit,minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik.
Ez a szeretet lényege-a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget… 

(FORRAS:NET)