„Koós Pál gyöngyösi polgár három gyermekének izomsorvadása volt, tagjaikat nem bírták mozgatni. Tehetetlenségük miatt állandó ápolásra és gondozásra szorultak. Semmiféle orvosi beavatkozás nem volt képes segíteni rajtuk.
Elvitte Szentkúthoz, s ott a kegykép elé térdepelve könyörgött a betegek Gyógyítójához. Imája közbe. A nyomorúság ellenére is mélyen vallásos apa miután látta, hogy a természetes emberi erőfeszítés semmit sem ér, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta gyermekeit. Egész családjával elzarándokolt Szentkútra. Feleségével együtt a szent forrás vizével mosogatták a gyermekeket. Közben könyörögve, sírva kérték az Irgalom Anyját, hogy segítsen rajtuk. A többször megismételt mosás és bizalommal teljes esdeklés elnyerte jutalmát. Az izmok visszanyerték rugalmas erejüket, a betegek meggyógyultak.
Mekkora lehetett a szülők öröme! Hálájukat tettekkel is ki akarták mutatni. A szent kutat borító fedél már nagyon rozoga volt. Elhatározták, hogy megjavíttatják. De mert itt a török volt az úr, tőle kellett engedélyt kémi. Koós nagy hálával eltelve, ezt a kínos utánjárást is vállalta. Pár jó emberét magához vette, és elment Egerbe. „Megnyerte ugyan ezt, - írja Lukovics Márton 1714-ben - de a Szécsényben, közelebb lakó Pribék Basa ellene állott." Ekkor a hatalmasabb hatvani basához ment, aki megengedte a Szentkút fedelének kijavítását. Ennyi utánjárást csak az vállalhatott, akinek valóban tele volt a szíve hálával. Lukovics írásában hivatkozik Nagy Gergelyre, kinek édesapja Koóssal együtt járt Egerben az engedélyért. Mindez 1640 körül történhetett.”Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ki ere jár ne hagya ki térjen be és néze meg csodálatos hely.Sajnos én nem tudtam eljutni ! Szeretném a zarándok helyet megnézni.
A hívő ember tudja, hogy sem babona, sem mágia nem segít rajta, csakis az Isten kegyelme. A szentkúti víz ennek a kegyelemnek a jele.