FELISMERÉS - FÉLELEM
"Látván pedig
ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esett, mondván: Eredj el éntõlem, mert én
bûnös ember vagyok, Uram!" Lukács 5,8
Amikor Péter engedelmeskedett Jézus
parancsának, szembefordult önmagával, a tapasztalatával, az értelmével, a
tudásával. Amikor Isten valamit parancsol, az ember általában nemet mond. Aztán
egy kis idõ múlva így gondolkozik: mi lenne, ha mégis megtenném? Milyen jó
volna, ha már belül hallanád Isten parancsát, és utána engedelmeskednél. A hit
ott kezdõdik, amikor az ember életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Ha most nem
engedelmeskedsz, talán úgy megkeményedsz, hogy többé nem tudsz engedni. Istennél
mindennek rendelt ideje van. Péter látta Jézust a hajójában, de cseppet sem
izgatta. Nem látta, hogy kicsoda az a Jézus, Akinek mindenek engednek. Mindig
olyan megdöbbentõ nekem, hogy "Félelem fogta körül õt, és mindazokat, akik vele
voltak". Az Úrban való öröm nem olyan magabiztos öröm. Látod-e már, hogy Isten
szent? Mondtad-e már Neki: "Eredj el én tõlem" Uram, mert az egész lényem,
beszédem, mindenem szentségtelen. Az Úrban örülni csak félelemmel lehet. Az
Istennel való szent kapcsolat csak Jézuson keresztül lehetséges. Ha látod az õ
szentségét, akkor tudod, hogy csak világosságban járva követheted õt, mert õ
szent. De akkor meglátod a magad bûnös, szentségtelen voltát is! Amint Péter
megtette, amit Jézus várt tõle, egy perc alatt megnyílt a szeme, és már egy
másik világban élt. Minden átértékelõdött a számára. El tudta hagyni mindenét,
semmi nem volt már értékes számára. Isten számodra is készített csodát.
Megteszed-e, amit tõled vár?
Isten áldása legyen az áhitatok
olvasóin!
Kommentáld!