Mindennapok .

„És monda Isten Mózesnek:

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

„És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki Vagyok. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.”2Móz.3,14.

Egy nap, ahogy Mózes a juhokra vigyázott, a Hóreb hegyéhez ért, amit másik nevén Sinainak is nevezhetünk. Egyszer csak egy különös jelenségre lett figyelmes: egy égő csipkebokrot látott, amely égett ugyan, de nem égett el! Ezen a helyen egy olyan tapasztalatot szerzett Istennel, amely egész életére meghatározó lett. Maga az Úr jelent meg neki, és hívta el őt a szolgálatra! Ezt mondja a kétségeskedő Mózesnek:

& „Ehje, aser Ehje! Vagyis „Vagyok, aki Vagyok”! (Móz.II.3,14)

Ezt a nevet nyelvtani szempontból úgy is lehetne fordítani, hogy „Voltam, aki voltam”, vagy „Leszek, aki leszek”! Vagyis, Isten mutatkozik itt be, az örökké létező! Az a Valaki, aki kezdettől van, aki irányítja az eseményeket, az a Valaki, aki mindenkor velünk van, az a Valaki mutatkozik be Mózesnek! Ismerős ez a személy, nem? Nem más, mint Jézus Krisztus, az örökké Létező Isten, a Szentháromság második személye! Persze lehet, hogy számunkra ez meglepő! Sokan nem is gondolnak arra, hogy Jézus létezett földre jövetele előtt is! Úgy veszik Őt, mint aki leélte azt a 33 és fél évet, amelyet a földön töltött, és sem előtte, sem utána nincs szerepe az emberiség történetében! Pedig Ő valóságos Isten, aki tényleges módon részt vett minden olyan dologban, ami az ember javát szolgálta! Ott van velünk a legnehezebb pillanatokban is, amikor hívjuk Őt! A Jézus korabeli zsidók nem akarták azt megérteni, hogy Ő létezett földre jövetele előtt is. Csak egy ács fiának tartották, aki nem végzett semmiféle iskolát, ráadásul Názáretből, a rossz hírű városból származott. (Jn.1,46) Egyik alkalommal, amikor Jézus a farizeusokkal beszélget, igen megbotránkoztatja őket. Azt állítja, hogy Ő a „Vagyok”! (Jn.8,58) Ebben a beszélgetésben Jézusnak tudatos hivatkozása történik arra a jelenetre, amikor a „Vagyok” megnyilatkozik Mózesnek az égő csipkebokorban. (Móz.II.3,14)

Érdekességképpen megjegyzem, hogy e hely görög fordításánál az Isten neve így hangzik: „Vagyok, aki Vagyok”. Jézus tehát nyilvánvalóan kijelenti a hallgatósága számára, hogy Ő volt az, aki megjelent Mózesnek. Isten nem árulja el a nevét, éppen azért, mert nem fontos az, hogy hívják. Inkább annál fontosabb az, amit Ő ígért nekünk: Veled voltam, veled vagyok, veled leszek! Fontos vagy nekem!

Ahogyan a zsoltáríró fogalmaz Isten jelenlétével kapcsolatban:

„Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt 139,2)

Isten jelen volt életünkben, jelen akar lenni ma is, és holnap is! Különös, hogy még Jézus sem mondta meg az Isten nevét! Csak azt mondta, hogy így szólítsuk: ATYÁM! Mi is ilyen bensőséges kapcsolatban lehetünk ami szerető édes Atyánkkal! Ez a megszólítás tehát egy csodálatos lehetőséget ad nekünk arra, hogy bármikor mehessünk Hozzá, aki szeret bennünket! Ha a földi atya semmi jót nem von meg gyermekétől, sőt néha túlzásba is viszi az ajándékok felhalmozását, mennyivel inkább, ami szerető mennyei Atyánk megad nekünk minden jót, amire szükségünk van! Így tehát bátran jöhetünk hozzá, mert Ő meghallgat bennünket, és válaszol is nekünk akaratának megfelelően! Ma reggel a „VAGYOK” szól hozzád! Figyelsz-e rá, meghallod-e szavát? Ez itt a kérdés…..

Címkék: „És monda isten mózesnek: