„És monda
Isten Mózesnek: Vagyok, aki Vagyok. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A
VAGYOK küldött engem tihozzátok.”2Móz.3,14.
Egy nap, ahogy
Mózes a juhokra vigyázott, a Hóreb hegyéhez ért, amit másik nevén Sinainak is
nevezhetünk. Egyszer csak egy különös jelenségre lett figyelmes: egy égő csipkebokrot
látott, amely égett ugyan, de nem égett el! Ezen a helyen egy olyan
tapasztalatot szerzett Istennel, amely egész életére meghatározó
lett. Maga az Úr jelent meg neki, és hívta el őt a szolgálatra! Ezt mondja a
kétségeskedő Mózesnek:
& „Ehje,
aser Ehje! Vagyis „Vagyok, aki Vagyok”! (Móz.II.3,14)
Ezt a nevet
nyelvtani szempontból úgy is lehetne fordítani, hogy „Voltam, aki voltam”, vagy
„Leszek, aki leszek”! Vagyis, Isten mutatkozik itt be, az örökké létező! Az a
Valaki, aki kezdettől van, aki irányítja az eseményeket, az a Valaki, aki
mindenkor velünk van, az a Valaki mutatkozik be Mózesnek! Ismerős ez a személy,
nem? Nem más, mint Jézus Krisztus, az örökké Létező Isten, a Szentháromság
második személye! Persze lehet, hogy
számunkra ez meglepő! Sokan nem is gondolnak arra, hogy Jézus létezett földre
jövetele előtt is! Úgy veszik Őt, mint aki leélte azt a 33 és fél évet, amelyet
a földön töltött, és sem előtte, sem utána nincs szerepe az emberiség
történetében! Pedig Ő valóságos Isten, aki tényleges módon részt vett minden
olyan dologban, ami az ember javát szolgálta! Ott van velünk a legnehezebb
pillanatokban is, amikor hívjuk Őt! A Jézus korabeli zsidók nem akarták azt
megérteni, hogy Ő létezett földre jövetele előtt is. Csak egy ács fiának
tartották, aki nem végzett semmiféle iskolát, ráadásul Názáretből, a rossz hírű
városból származott. (Jn.1,46) Egyik alkalommal, amikor Jézus a farizeusokkal
beszélget, igen megbotránkoztatja őket. Azt állítja, hogy Ő a „Vagyok”! (Jn.8,58)
Ebben a beszélgetésben Jézusnak tudatos hivatkozása történik arra a jelenetre,
amikor a „Vagyok” megnyilatkozik Mózesnek az égő csipkebokorban. (Móz.II.3,14)
Érdekességképpen megjegyzem, hogy e hely görög fordításánál az Isten neve így hangzik: „Vagyok, aki Vagyok”. Jézus tehát nyilvánvalóan
kijelenti a hallgatósága számára,
hogy Ő volt az, aki megjelent Mózesnek. Isten nem árulja el a nevét, éppen
azért, mert nem fontos az, hogy hívják. Inkább annál fontosabb az, amit Ő ígért
nekünk: Veled voltam, veled vagyok, veled
leszek! Fontos vagy nekem!
Ahogyan
a zsoltáríró fogalmaz Isten jelenlétével kapcsolatban:
„Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is
észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van
minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt
139,2)
Isten
jelen volt életünkben, jelen akar lenni ma is, és holnap is! Különös, hogy még
Jézus sem mondta meg az Isten nevét! Csak azt mondta, hogy így szólítsuk:
ATYÁM! Mi is ilyen bensőséges kapcsolatban lehetünk ami szerető édes Atyánkkal!
Ez a megszólítás tehát egy csodálatos lehetőséget ad nekünk arra, hogy bármikor
mehessünk Hozzá, aki szeret bennünket! Ha a földi atya semmi jót nem von meg
gyermekétől, sőt néha túlzásba is viszi az ajándékok felhalmozását, mennyivel
inkább, ami szerető mennyei Atyánk megad nekünk minden jót, amire szükségünk
van! Így tehát bátran jöhetünk hozzá, mert Ő meghallgat bennünket, és válaszol
is nekünk akaratának megfelelően! Ma reggel a „VAGYOK” szól hozzád! Figyelsz-e
rá, meghallod-e szavát? Ez itt a kérdés…..
Kommentáld!