Fogadd be Lelkemet, és a Szeretet tűzhelyévé teszlek titeket! - énekeljük, mi szociális testvérek, ebben az évben naponta imádságaink végén. Az éves mottót a kezdetektől az általános elöljáró, mint lelki ajándékot és feladatot adja az egész közösségnek. Sokszoros tapasztalatunk, hogy prófétai ereje egymással és az Egyházzal egységet építő ajándék lett a számunkra. Idén Erdő Péter bíboros atya hivatalosan elismerte a Szeretetláng lelkiségi mozgalmat. Kindelman Erzsébet asszony Naplójára rá került a Nihil obstat pecsétje, s a Napló napfényre hozta, hogy bizony közösségünknek sok történelmi kapcsolódási pontja volt a mozgalom kezdeteivel.

Erzsébet asszony "mellé rendelt nővérnek" tudta Piroska testvért, aki -mai szóval- kísérője lett, és aki a testvérek Báthori utcai Szentlélek kápolnájában sokszor éjszakázva virrasztott. S most a Szentlélek plébánia templom kriptájában egymás mellett nyugosznak. Így természetes kedves emberi kapcsolatba kerültünk azokkal, akik szolgálják a Szeretetláng ügyét. De ez kevés volt számomra, nekem a belső megértésre volt szükségem, mondjam úgy, hogy a teológia oldaláról? Csak ez kicsit nagyképűen hangzik. De ezért mentem el a Szeretetláng Konferencia ünnepi szentmiséjére a Bazilikába, majd a Szentlélek templomba a záró szentmisére. Igen, mindkét helyen Isten kicsinyeivel, az anawim Jahve-val találkoztam, akik sokszor tudatlanok, de éhezik, szomjazzák a természetfölöttit.

A Mindenható, örök Atya Szeretete és Igazsága túlcsordul, és a Pneuma és a Logos - a Lélek és az Ige által- teremt, hogy az Ő Életében részesedhessünk. S a Lélek és az Ige által belevonja az embert, az engedelmesség boldog Legyen-magatartása, szava által az élet misztériumába, és az alkotás örömébe. Ennek csúcspontja, amikor a Názáreti Lányt, Máriát igen-je az IGE Anyjává teszi a Szentlélek által. Igen, Jézus Krisztus, Mária Fia, az Emberfia, Isten Fia, aki vállalta értünk a mindvégig való Szeretetet. S mert az ember nem fogadta be őt - ez a Golgotán mutatkozott be teljes mélységében. Mária anyai szeretettel imádkozott és várta, kérte a Fiának félelemmel teli barátaira a Szentlélek kiáradását. A karizmatikus megújulás tapasztalatából ismerem, sajátos módon tudunk egymás számára a Szeretet forrása, a Szentlélek leesdője lenni. Mennyivel inkább a Szeretet forrása, a Szentlélek leesdője a Szép Szeretet Anyja. Igen, erről eddig is elmélkedtem. De az új, ami felragyogott most számomra, az a misztérium, hogy másképpen, mint az Ige megtestesülése, de a Szentlélek is meg akar testesülni. Nem egy személyben, mint az Isten Fia, aki valóságos Isten és valóságos ember, hanem hihetetlen vakmerőséggel: Ubi Caritas et amor, Deus ibi est! - Ahol szeretet és jóakarat, ott az Isten! S ezzel a Szent Szeretet, a Szentlélek kiszolgáltatta magát, elutasíthatóvá, megszomoríthatóvá, beszennyezhetővé és felismerhetetlenné tette magát, vállalva, hogy bárhol bármilyen, akár tudatlan,de valódi emberi szeretet születik, cselekszik, ott jelen van a Szentlélek Isten. Jelen van, hogy az emberben megszülethessen az isteni természet, az ember Isten gyermeke legyen, - Jézus Arca rajzolódjon ki benne. S így az én, a mi töredékes, sokszor kicsinyes szeretetünk, a Lélek hordozójává, a Világ Világosságának kicsiny mécsesévé, szeretet-lángocskává válik. Az emberi szeretőképesség hordozza a Megszentelő Szeretetet, s annak szolgálójává, küldöttévé válik.

Ágnes testvér