Egy
ember elment. Hiába nézzük fodrászüzletének becsukott ajtaját, várjuk a
délutánt, amikor ismét nyitva lesz. Hiába várjuk, hogy újból
meghallgassuk szívből jövő verseit, baráti társaságban vagy ünnepi
rendezvényen. Nem fogjuk már hallani bársonyos hangját, ahogy magyar
nótát énekel. Elmúltak a közös borozgatós együttlétek, amikor hol
anekdotáit, hol komoly tanácsait hallgathattuk.
Pacsika
László 72 éves korában, 2010. szeptember 25-én visszaadta lelkét
Teremtőjének. Váratlan volt a betegsége, váratlan volt a halála.
Augusztus 20-án akartuk neki átadni az „Újkígyósért” kitüntetést. Néhány
nappal előtte még dolgozott. Meglepődve láttam az ajtóra kiírt
tájékoztatást, hogy majd délután fog újra dolgozni Laci bátyánk. Azután a
kiírás lekerült, mert látszódott, hogy nagy a baj. Hihetetlennek tűnt,
hiszen mindig erősnek, vidámnak láttuk.
Az
ünnepig reménykedtünk, hogy felépül és ott lesz velünk, át tudjuk adni a
kitüntetést, amelyet a képviselő-testület adományozott neki, mert
életművével Újkígyós hírnevét öregbítette – így például 2010 májusában a
Partiumban, Érsemjénben rendezett nemzetközi Fráter Lóránd Nótaolimpián
első helyezett volt. Nem tudott ott lenni, de bízott a
felgyógyulásában, mert üzent, hogy majd átveszi a kitüntetést a
legközelebbi neves ünnep alkalmából. Most már csak fiának tudjuk átadni a
díszoklevelet és aranygyűrűt október 23-án.
Egy ember elment, jó szívvel emlékszünk rá. Isten nyugosztalja!
Kapcsolódó hírek:
AZUTÁN VÁGD KI
MEGMUNKÁLOM