Nagyma napjaimat élem a mindennapjainkban.
Iker unokáim vanak.Fiuk.
Mindennel foglalkozom ,az életemet kiegészítem.
Ami körül vesz,főzés sütés,olvasás,zenehallgatás,Kertészkedés!Stb!
Ami ért. Az egyetlen fiunk elvesztése volt!
A szív nem felejt! Én ezt szoktam mondani.
Mikor gyermeknek életet adsz az a legszebb dolog.
Akkor tudtam meg mit jelent anyának lenni.
Gyermekedet először karjaidba veszed és szemléled minden pillanatát,és óvod mindentől.
De mind hiába, felnő és kiszáll a családi fészekből,
Akkor is agódsz érte,de már várod mikor jő az unoka.
S egy váratal pillanatba,minden köddé vál!
A remény miben bíztál az mind tova szált!
Egy eltévedt út a végzet!
Elment és többé nem tért haza!
Agyermekeinek még apaiemlék sem maradt.
Kicsinyek voltak.
Én nem tudom,hogyan éltem tul a napjaimat.
Talán Isten adott erőt,az életnek tovább kell mennie.És még érdemes élnem itt vannak az unokáim,Ők adják az új erőt!
Talán ezért mondják rám.
Szeress hogy mások is szeressenek!
Bízzál hogy mások is bízzanak benned.
HIT REMÉNY SZERETET.
A három közül nekem a( SZERETET szó a legfontosabb)
Köszönöm,megoszhattam veletek.
Kommentáld!