Sokan, sokszor kiáltanak fel „Csak ezt éljem túl!”
Az ilyen emberek élete „fekete árnyak sötétségétől
éjszaka”- ahogy Túrmezei Erzsébet írja a Az én életem című versében. Céltalanul
bolyongnak az élet útvesztőiben. Mi a megoldás, merre menjek tovább? „Fogok-e még boldogan menni
napsugaras fényutakon?!” –kérdezik
maguktól.
Mária valamikor keresztény volt. Bemerítkezett,
férjhez ment, négy gyereke született. A gyerekek felnőttek, a férjével
megromlott a viszonya, elvált. Valami többre vágyott, valami teljesebb életre,
olyanra, amit eddig nem kapott meg. Kereste a boldogságot, sok emberrel
megismerkedett. Találkozott valakivel, akibe nagyon beleszeretett. Ő teljesen
más volt mint első férje, igazi „rosszfiú”. A hitvallása az volt, hogy „Utálom
a vallást”. Pár hónapig boldogan éltek, de Mária nem bírta tovább, elköltözött,
majd beadta a válópert.
A
következőket mondta életéről: „A jeleket
láttam már az esküvő előtt, csak nem akartam tudomásul venni...... rózsaszín köd........
nem bírtam azonosulni a nem tiszta életvitellel, a sok rendőrségi üggyel, amik
már nem a múlt részei voltak, a közönnyel, azzal, hogy megfosztott az összes vagyonomtól
és önmagamtól, aztán, szív és ész harca lett..... azt hittem naivul, hogy ő is
úgy szeret ahogy én”
Kegyetlen hónapok következtek. Tudta, hogy jól
döntött, hogy eljött, de a szíve visszahúzta. Olyan sok jó dolog történt vele,
megoldódott a lakhatása, barátai, munkatársai bátorították, de ő csak a felhőket
látta. Magára zárta az ajtót és behúzta a függönyt szobája ablakán. Eljárt
dolgozni, de ezen túl csak magát emésztette.
„Magamért jöttem el, -
mondta - ezekkel nem tudtam azonosulni, ezért nem mehetek vissza, mert az Isten
kegyelmes volt hozzám.”
Mi lehet a megoldás Máriának? Hogyan tudja megtalálni
ismét élete értelmét?
Ha nem látjuk a célt, nem is fogjuk elérni. Isten úgy
teremtett meg bennünket, hogy feladattal bízott meg. Ha ma reggel felébredünk
és kinyitjuk a szemünket, gondoljunk arra, „Mit akar Isten elvégezni velem?
Milyen jót tehetek ma másokért?”.
Segítsünk ahol, és akinek tudunk, hogy a nap végén el
tudjuk mondani „Ma sem éltem hiába”. A tetteinkkel prédikáljuk el, „Elközelített a mennyeknek országa”
Jézus
szereti Máriát, szeret bennünket és szeretne boldognak látni ma is. Ő lejött
erre a bűnnel szennyezett földre, hogy arcul köpjék, megalázzák, ostorral
verjék a hátát és végül keresztre feszítsék. Nem magáért jött ÉRTÜNK, MIATTUNK!
IGEN!
Te érted is! A szeretete késztessen arra, hogy élj másokért.
Kommentáld!