Egyszer neked is el kell számolnod, és azon a napon, bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés. Nem az lesz a fontos hogy milyen autód van, hanem az, hogy hány embert vettél fel az autódba.
Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt, hanem az, hány embernek adtál otthont.
És akkor már nem a ruha tesz téged, hanem az a tudat, hogy mennyinek segítettél felöltözni.
És akkor már nem számít se pénzed, se aranyad, de számít, hogyan éltél azért, hogy azokat megszerezd.
És ott nem az lesz a kérdés, mi volt a munkád, a kérdés az lesz, tettél-e elegendő jót.
Nem az lesz a fontos, hány barátod volt, hanem az, hogy te hány embernek voltál igaz barátja.
A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz fontos, de a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd ki vagy... és, hogy ki voltál...
Az utolsó ítélet leírásában Jézus felfed egy dolgot, egy tényt, amely egyszerre lehet ajándék és egyben felelősség.
Akkor a király így felel: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!" Mt 25,31-46
Bármit teszünk-, vagy nem teszünk meg másokért, azt neki tesszük-, vagy nem tesszük. Talán már mi is valamikor elgondolkoztunk azon, vajon milyen lenne beszélgetni Jézussal, vendégül látni Őt a házunkban vagy mellette lenni a szenvedés idején.
Ha szemtől szembe, mint hozzánk hasonló Istenembert nem is láthatjuk, azonban iránta való szeretetünket mindig és mindenhol, bárkin keresztül megmutathatjuk.
De mivel részünk van ebben a lehetőségben, felelősek is vagyunk azért, hogy hogyan cselekszünk. Óriási ajándék, de legalább akkora felelősség: felebarátainkból mindig Jézus néz ránk: hogyan viselkedünk vele szemben?
forrás:blog.xfree.hu
Kommentáld!