Elgondolkodtató hogy az emberek mire képesek... Ez a szegény
kutya sem érdemelte meg ezt a sorsot. A kutya nem egy olyan dolog, hogy
amíg kicsi, addig jó és amint felnőtt, már eldobjuk! A kutya egy ÖRÖKRE
szóló dolog!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon
boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele
együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha
odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap
beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta
először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk
meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti
már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,
labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is
gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem.
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam
felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,
de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és
féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy
visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg
segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a
vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a
kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki
15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a
labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki
mondani:"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam,
gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom.,
Internet:))
Kommentáld!