Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés
során történt.
Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha
imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta
elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán
még mindig életben találja. Viszont a hideg,
merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő
romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen
oknál fogva az osztagvezetőnek az az
ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell
menniük a holt asszony házához. Ismételten
letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen,
hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő
kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:
- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan
egyenként elmozdították a romokat
a halott asszony körül.
Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos
kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.
Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb
áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse.
Háza összeomlásakor saját testével
védte meg fiát.
Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú
még mindig békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy
megvizsgálja a kisfiút.
Mikor a takarót szétnyitotta,
egy mobiltelefont talált benne, egy SMS
üzenettel a képernyőjén:
"Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek."
A jelenlévők a telefont kézről kézre adták
és egymás után fakadtak könnyekre.
"Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek."
Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!!
Kommentáld!