Ha a hajnal
szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed
vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.”
(139. Zsoltár 9-10.
vers)
Ahányszor
elolvasom a 139. zsoltárt, vegyes érzelmek töltenek el. Egyrészt oly gyönyörűen
fejezi ki Dávid Isten mindenhatóságát;
„Te
ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és
fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó,
immár egészen érted azt Uram!” (2-4.vers)
Másrészt,
ott van annak megnyilvánulása, hogy a bűnös ember természet velejárója, hogy megriad
és menekül a tiszta, a tökéletes, a mindent tudó Isten elől. „Hová menjek a te
lelked elől és a te orcád elől hova fussak?” (7.vers)
Bizony
ez a zsoltár úgy mutatja be a világmindenség királyát, mint olyan uralkodót,
aki nem erőszakkal hódít birodalmakat, hanem aki ajándékaival, csodáival,
szeretetével bebocsátást várva ott áll szívünk határállomásánál.
Ezért
a ma kérdése nem az, hogy Isten az egész világ felett uralkodik-e, vagy sem,
hanem, hogy engeded-e, hogy Úr legyen a te szívedben is.
Így
arra kérlek; Ne menekülj tovább! Inkább kérdd Dáviddal együtt: „Vizsgálj meg
engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet!” S
milyen az én szívem?
A BIRODALMAM.
Lélek, én
lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.
Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?
Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
/Túrmezei Erzsébet/
Kapcsolódó hírek:
Wass Albert: Csillagvirágok.Kívánok szép estét.
Aranyosi Ervin: Hálás ébredés.
Gárdonyi Géza: Ének a holdhoz..
Aranyosi Ervin : Szeretni jöttünk.