szeptember 4.
CSALÁSSAL NEM LEHET MEGKAPNI
"És
lett, amint elvégezte Izsák Jákóbnak megáldását... az õ bátyja, Ézsau is megjött
vadászásából." 1Mózes 27,30
Izsák komolyan kezdte életét az Úrral. Isten
ígéretét mégis megváltoztatta az õ gondolatai szerint. Elfelejtett vagy
megváltoztatott ígéretek. Meghomályosodott szem. Vajon úgy látsz-e most is, mint
amikor az Urat megismerted? Izsákban a lelki ember kisebbedett, a testi nõtt.
Rebeka mindegyikünkben ott van. Sürgõsen cseleke-dett, hogy meglegyen az ígéret.
Jákób hallgatott Rebekára. Benne volt az Istentõl kapott vágy az áldás után.
Szegény Jákób! Egy ko-moly fordulat következett be az életében. Vajon nem
szólalt meg benne a Szentlélek? De igen! "Olyan leszek elõtte, mint valami
csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra." "Netalán megtapogat engem az
én atyám." - Az észnek erre is volt gondja. Minden sikerült. Isten engedi? Nem
szól közbe? Isten engedte. Jákób mindent megkapott, csak az áldást nem. Az
emberek becsaphatóak. Vigyázz, Isten Lelke nem! Vajon nem úgy vagy-e, hogy
rajtad a hívõséged már csak ruha? Kivel be-szélsz, ha imádkozol? Istennel,
magaddal vagy másokkal ? Valaki az összes csalásodat ismeri, és tudja, hogy
milyen vagy igazán. Mi kitanult csalók vagyunk. Jákób önmagát csalja meg. Minden
sike-rült. Nem jött korábban Ézsau, hogy megakadályozza a csalást, hogy Jákób ne
kapta volna meg az áldást. Jákób még el is mehe-tett, hogy Ézsau ne álljon
bosszút rajta. Látjuk, hogy sem versengéssel, sem csalással nem tudja Jákób
megnyerni az áldást. Útban van a rokonsága felé. Rebeka nem látta többé a fiát.
Neve nincs a hithõsök között. Mert nem "hit által" cselekedett, hanem saját
akarata szerint.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Kommentáld!