..

Aki minden nap diót ropogtat, annak jó lesz az egészsége.

A diófa rendkívül hasznos gyógynövényünk. Gyümölcse, levele, kérge, a termés külső zöld héja, a diókopáncs sok szenvedéstől szabadíthat meg, ha tudjuk, hogy melyik betegségre mit és hogyan használjuk. A dió gyógyhatása szerteágazó.

Kémiai alkotórészek a levélben: cserzőanyagok (ellagsav, galluszsav), keserűanyagok (juglon), flavonoidok (kvercetin), kávésav, C-vitamin, neokrolorogénsav, illóolaj

Hatás: összehúzó (enyhén fertőtlenítő), vértisztító, emésztést segítő.
Kémiai alkotórészek a termésburokban (diókopács): hidrojuglon, juglon, cserzőanyagok, C-vitamin, almasav, citromsav, cukrok

A diólevél teája gyomor- és bélhurut, magas vérnyomás, bélférgek ellen, étvágyjavítónak kiváló. Forrázatát bőrkiütések, kelések, fagyások borogatására, aranyér-bántalmak esetén ülőfürdőként igen hatékony. A diófa szárított vagy nyers kérgéből hatásos vértisztító tea készülhet. Fizikai gyengeségre magát a dióbelet kell fogyasztani naponta mérsékelt mennyiségben

A dióbél igen magas energiatartalmú, vitaminokban és fehérjében gazdag táplálék. Nagy, negyven százalék feletti olajtartalma ellenére roppant egészséges csemege, hiszen rengeteg telítetlen zsírsavat tartalmaz. Rendszeres fogyasztása révén rostszegény étrendünket kiegyensúlyozottabbá tehetjük. Naponta néhány szem dió elrágcsálásával hozzájuthatunk a benne lévő értékes tápanyagokhoz, de nem kell attól félnünk, hogy súlyfeleslegre teszünk szert.

Igen értékes a kivágott diófa fája, amelyből furnér és parketta készül. Fontos az, hogy a törzset ne a föld felszínén fűrészeljék el, hanem a támasztógyökereket is bontsák ki, és a törzset a fatönkkel együtt emeljék ki. Ez ugyanis a fának az ipari szempontból legértékesebb része; szép erezete és sötétbarna színe miatt az esztergályosmunkáknak is nemes nyersanyaga.

A dió zöld burkából dióolajnak nevezett hajkenőt és barnafapácot készítenek.

Sokféleképpen fogyaszthatjuk a dióbelet: saláták ízletes kísérője lehet, de jól illik a sültekhez és a tésztákhoz is, nem beszélve a diós sütemények hatalmas választékáról. Hiába használható fel azonban olyan sokoldalúan a termés, Magyarországon az egy főre jutó éves diófogyasztás mindössze fél kiló körüli.



Ha dió, szerintem mindenkinek elsőként a diós bejgli és a zserbó jut az eszébe:

Zserbó /Gerbeaud Emil eredeti receptje/

Hozzávalók

A tésztához: 60 dkg finomliszt, 30dkg vaj vagy margarin, 1 dl tej, 1,5 dkg élesztő, 0,5 dl rum, 10 dkg kristálycukor, 2 tojássárgája, szódabikarbóna, csipetnyi só
a töltelékhez: 40 dkg darált dióbél, 40 dkg sárgabaracklekvár, 30 dkg kristálycukor

A tészta lekenésére 1 tojássárgája

A tetejére:16-18 dkg étcsokoládé

A tésztához a lisztet a vajjal elmorzsoljuk,a tejet meglangyosítjuk és az élesztőt belemorzsoljuk.Kb.10 percig így hagyjuk,ezalatt kissé felfut.Közben a rumot is meglangyosítjuk,majd a cukrot beleszórjuk, ezután az élesztős tejjel együtt a liszhez öntjük,és a tojások sárgájával,fél mokkáskanál szódabikarbónával meg a sóval tésztává gyúrjuk.Letakarva legalább 1 órára a hűtőszekrénybe tesszük.
A diót a lekvárral meg a cukorral összekeverjük.A tésztát négy részre osztjuk és egyenként nagy tepsi nagyságú lappá nyújtjuk.
Az egyiket a kivajazott tepsibe fektetjük,majd a diókrém felét rásimítjuk.Erre kerül a második tésztalap,a maradék diót rákenjük,majd a harmadik tésztával befedjük.
A tojássárgájával megkenjük,villával megszurkáljuk és 45 percig pihentetjük.
Előmelegített sütőben a közepesnél valamivel kisebb lánggal 45-50 percig sütjük.A tepsiben hagyjuk kihűlni.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk,megvárjuk ,amíg langyosra hűl a tésztára öntjük és elsimitjuk .Megvárjuk amíg megdermed majd szeletekre vágjuk

A tetején a csokimáz nekem így felvágáskor megrepedezik így összekombináltam egy másik zserbó recept mázával amit viszont töredezés nélkül fel lehet vágni.

Máz:

6 dkg étcsokoládét 4 dkg cukorral sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve belekeverünk 5 dkg vajat és a tészta tetejére ráöntjük, elsimítjuk és ha kihűlt hosszú szeletekre vágjuk.