Nem
mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy
el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én
enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a
melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem
vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban
onnét felülről való elhívása jutalmára.”
Filippibeliekhez
írt levél 3. fejezet 12-14. vers
Az
olimpia előtt egyre több rádió és televízió műsorban szólaltatják meg a kvalifikációt
szerzett sportolókat. Mi a célod az olimpián? - volt az egyik kérdés - Mi a
célom? Természetesen az, hogy győzzek. Ezért edzettem évek óta, ezért voltam
annyit távol a családomtól, ezért öltem annyi időt és energiát a sportba.
A
másik sportoló azt mondta: Jó eredményt szeretnék elérni, nemcsak eljutni a
célig. Tudom, van nálam jobb, de minden erőmmel azon leszek, hogy a legtöbbet
kihozzam magamból, mindenekelőtt a győzelmet.
Elgondolkodtató
volt hallani ezeket a magabiztos, céltudatos terveket. Bizony, elgondolkodtató mindez
azért is, mert ha ezek az emberek hervadó babérokért ennyi áldozatot képesek
hozni, hogy van az, hogy megannyi magát kereszténynek valló ember semmit sem
tesz az örök életért.
Szoktál
beszélgetni az Istennel? - Hát…
Olvasod
a neked küldött levelét? - Hát…
Eljössz
a bibliakörre ma este? - Hát, még meglátom…
Segítenél
a szolgálatban? - Hát, nem is tudom, hogy alkalmas vagyok rá…
Mit
gondolsz, üdvözülsz? - Hát, így nem biztos…
De
persze, ha azt kérdeznénk: - Bemész ma a munkahelyedre? - Fogsz ebédelni? -
Akarsz találkozni ma a barátoddal? - Megveszed azt a ruhát, amit kinéztél
tegnap? - valószínűleg határozott igen lenne a válasz.
Isten,
ma Pál apostol példáján keresztül hív döntésre. Tudd, hogy mit akarsz. Krisztus
követőjének nem muszáj lenni, de ha Őt választottad, igyekezz mindent félretéve
találkozni vele.
Kommentáld!