március 5.
BÛNVETÉS
"Mert aki vet az õ testének, a testbõl arat
veszedelmet." Galata 6,8a
Egy asszony panaszolta: Hallod, hogy beszél
velem a lányom? Azt mondtam: hallom. Pontosan úgy, ahogy te beszéltél az
anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. "Amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek néktek" (Mt 7,2b). Csak egy kicsit megrázottan. Mindent visszakapunk.
Mert aratás nem csak az ítéletkor lesz, hanem már itt is. Ahogy beszéltél a
szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid. Olyan türelmetlenül, olyan
könyörtelenül, olyan rendreutasítóan, ahogy tõled hallották. Mindent
visszakapunk, mert nõ a vetés. Gondolj arra, hogy beszéltél sokszor az
anyósoddal, amikor forgattad a betegágyon. Nem törõdtél vele, hogy az neki fáj.
Valaki mondta, hogy mindent megcsináltam neki. Na de hogyan? Érezte szegény,
hogy mennyi bajt csinál neked, hogy legjobb volna már nem lenni. Egyszer te is
foroghatsz még az ágyban. Hiába mondod, hogy egyik gyerekemnél sem akarok
megöregedni. Ha valaki megsért, jönnek a magadat igazoló gondolatok. Megtelik a
szíved hirtelen haraggal, keser ûséggel. Tudod, hogy ki megy bele tönkre? Saját
magad! A gyûlölet belül rág. Egy spártai kisfiú rókát lopott. Megfogták, de õ
azt mondta: Nincs nálam. Ott volt az ingében, és a róka belemart a lelkébe. A
harag beléd mar! Tovább faggatták a fiút, de újra csak azt mondta: Nem láttam,
nincs nálam. A róka mindig beljebb mart, egészen a szívéig, és átharapta. Valaki
járt ezen a földön, Aki gyógyulást, szabadítást vetett. Soha semmi mást! És
aratott könnyet, vért, ostort, töviskoronát, keresztet. Mert Õ bûneid büntetését
aratta.
Kapcsolódó hírek:
Megdorgálta a szelet
Nem törődsz velünk?
Jézus nyugalma
Jézus alszik