A Biblia csodálatos összhangja a boldogságrol... /II.rész./

Máté.5,4. "Boldogok akik sírnak: Mert ők megvígasztaltatnak."

  Jézus Krisztus tanítása a boldogságrol,melyet hegyibeszédként ismer a kereszténység,nagyon sok felfoghatatlan dolgot tartalmaz.Nem azért mert érthetetlen lenne,hanem mert teljesen más a felfogás a boldogságrol ma,de igy volt ez kétezer évvel ezelőtt is. Ha megkérdezne valaki,te boldog vagy? Vagy milyen céljaid,terveid vannak,amelyek biztos boldoggá fognak tenni? Mit válaszolnál? Gondolkodtál már azon,hogy Jézus miért  a sírni tudókat mondja boldogoknak, mikor a sírás emberi értelemben sehogyan sem köthető össze a boldogsággal. A válasz benne van Jézus ezen egyetlen mondatában: "Mert ők megvígasztaltatnak."

  A Biblia 235-ször említi meg a boldogságot,figyeljük csak meg,milyen összefüggésben: Lehet bűnbocsánat feletti boldogság, kiválasztottság, engdelmesség,Isten igéjének megértése,Istenfélelem, bizalom,könyörületesség, hűség

hit, szenvedés, Isten vezetésének megtapasztalása..stb. Ha bennünket az említett dolgok boldoggá tesznek,ez azt

jelenti,hogy készülünk egy mennyei életre,az angyalok társaságára.

   De milyen összhangot találunk a Biblia íróinál,amikor a sírás és a boldogságrol irtak?

Tekintsük meg először Dávid a zsoltáríró gondolatait: Zsoltár.32,1-2. Dávid királyként súlyos vétket követet el, s miután bűnbánattal Istenhez fordult,ezt írja: "Boldog az,akinek hamissága megbocsájtatott,vétke elfedeztetett.Boldog ember az,akinek az Úr bűnt nem tulajdonít,és lelkében csalárdság nincsen."Ugye milyen csodálatosan összhangban van ez Jézus tanításával? Már az ószövetségben hitték,hogy ha bűnre csábított Sátán,s ezt öszintén megbánjuk,nem kell vezekelni, zarándokolni, hanem igaz bűnbánattal az Úr elé járulni. Dávid azt is leirja hogy érezte magát míg elhallgatta bűnét: Zsolt, 32,3-5. "Míg elhallgattam,megavultak csontjaim,a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed,életerőm ellenkadt a napestig való jajgatás miatt.  Vétkemet bavallám néked,bűnömet el nem fedeztem,azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak,és te elvetted rólam bűneimnek terhét." Tehát Jézus a boldogmondásaiban nem arrol beszélt, hogy boldogok akik örökké sirnak,  hanem arrol hogy, ha hordozzuk a bűnterhet, sohasem leszünk boldogok. De ha lerakjuk bűnterhünket a Golgotánál olyan boldogságot nyerünk, amely csak folytatódhat Jézussal Isten országában. Csak a büszke konok ember nem tud a bűnei felett sirni. Mi sokszor keresztényként a körölményekkel folytatunk küzdelmet,s azt állítjuk mindenki ellenünk van, holott önmagunkkal kellene küzdenünk,s azt mondani Jézusnak: Bünösen születtem, s még gyarapítottam is a vétkeimet,de hiszek kegyelmedben. kérlek töröld el bűneimet. S Jézus alig várja az ilyen megtérő gyermekei kéréseit.

  János apostol azokrol ír, akik bűneiket megvallva távoztak az élők sorábol, s neveik az élet könyvében vannak beírva, s nem azt írja hogy már is élvezik a boldogságot, hanem: /Jelenések. 14.13. "S hallék az égböl szózatot mely ezt mondta nékem: Boldogok a halottak akik az Úrban halnak meg,mostantol fogva.Bizony azt mondja a Lélek,mert megnyugosznak az ő fáradságuktol, és az ő cselekedeteik követik őket." Mondjunk tehát hálát Istennek a bűnbocsánatért, és hogy a valódi boldogság a miénk lehet már e földön.