"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek
egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat
,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...
Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törődést, adjatok jó
tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is
ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...
Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk
nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni,
akkor széthullhat a nagycsaládunk. Hiába zárkózunk jól
felszerelt, szépen működő elefántcsont tornyainkba, az áradat,
ha elindul, akkor elmos mindent... Nekünk karjainkat a
végtelenre kell tágítanunk, mert minden más bezárkózás, önzés
és halál.
Annyira szeretném, ha ez a lelkület soha nem aludna ki, hanem
egymással versenyezve a nagylelkűségetekkel jóságos
Istenünknek útjára lépnétek. Ne porosodjon meg nálunk az
adomány, mi is úgy kaptuk, hát adjátok nagylelkűen tovább,
házaitok környékén lévő kis falvak szegény kunyhói ismerjék
meg jóságotokat, lehajló irgalmas szereteteteket... Igazából
csak az lehet a miénk, amit nagylelkűen, szeretettel egymásnak
ajándékozunk. Milyen szép lenne, ha mindenik ház a dévai
példájára ott, a maga környezetében megszülné a maga kis
napközi otthonait... Nekünk nem itt, vagy ott kell néhány
könnycseppet letörölnünk, hanem az lenne a jó, ha meg tudnánk
fertőzni a szeretet vírusával a világot, és így elindíthatnánk
a szeretet mindent átalakító láncreakcióját...
Hiszem, hogy ami kicsiben működik az nagyban is működni fog...
A jó Isten szépen feltarisznyálta ezt a világot, van mindenki
számára bőséges eledel, otthon, ruha... Hiszem, hogy Istenünk
gondviselő jóságát megtapasztalva, lassan megnyugszunk, és ez
a tülekedés az anyagi javak iránt csillapodni fog, és akkor
majd egy új világ születik, az a világ, melynek eljöttéért
naponta imádkozunk...."
Szeretettel, Csaba testvér
Kommentáld!