A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában
leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment
harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon
valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. Pilátus-égetés is e nap
szokása, mikor a Pilátust jelképező bábut elégetik, megverik. A böjt
régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a
templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a
hívők homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap
csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem ettek,
csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti
előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak
az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét
virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez
kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal,
hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal mennek a templomba.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása (a
vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12
szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek is így cselekedtek sok
országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a
hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a
pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket
azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.