BIZTONSÁGBAN
Micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,5)
Fiatal koromban mindig félelmet éreztem, amikor az
éjszakai égbolton a csillagok végtelen kiterjedését néztem. Kíváncsi
voltam, mi tartja őket a helyükön, és mi történne, ha az a titokzatos
erő hirtelen eltűnne. Tudva, hogy még a legnagyobb űrtávcső is csak
parányi részét képes látni a mérhetetlen világmindenségnek, kicsinynek
és jelentéktelennek éreztem magam, mint egy porszem a számtalan bolygó
és csillag között.
Aztán egy nap valaki beszélt nekem Istenről, aki "hatalmas szavával
hordozza a mindenséget" (Zsid 1,3). Ez megnyugtatott. Éreztem, hogy
ugyanez az erős kéz engem is biztonságosan tart. Megtudtam, hogy Isten
elküldte Jézust, aki az én bűneimért halt meg, - és már nem is éreztem
jelentéktelennek magam. Ha csak én - vagy bárki más a milliárdnyi ember
közül - az egyetlen ember lettem volna a földön, Krisztus azért az
egyért is meghalt volna. Ő úgy szeret minket, mint egyetlen gyermekét.
Csak a tükörbe kell néznünk, hogy meglássuk Isten szeme fényét. (Zsolt
17,8)
A csillagos égbolt ma már nem félelmet gerjeszt bennem, hanem
hódolatot Isten iránt, akit az egek sem fogadhatnak be. Ez a hatalmas
Isten mégis a szívemben lakozik, és meghallja mindennapi imámat.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a világmindenség mérhetetlensége ellenére te mindnyájunkkal törődsz. Ámen.
Kapcsolódó hírek:
Jézus élete gyermekszemmel...