(Tatiosz)
Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed,
és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva
a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj
attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel.
Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél
felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és
akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat
a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy,
ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire
szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos
embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban
átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden,
őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó
kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a
vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká
leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk
(Tatiosz)
Kommentáld!