"Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából."
(Jeremiás 15:19–21)
"Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig »próbáló"-ként és »őrálló"-ként állt Júda előtt... Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát... »Bárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük" (Jeremiás. 9:1–2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. »Egész népemnek csúfjává lettem" – mondja – »és gúnydalukká napestig..."
A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. »Az Úr velem van, mint hatalmas hős – jelentette ki hittel –, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek.." (Jeremiás 20:11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: »Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!... Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom... Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig"
(Jeremiás siralmai 3:18, 22–26)."
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pk/36.htm
Kommentáld!