Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez: vagy a szükséges javak kérése
Istentől. Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gőgünk és
akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív mélységeiből?
Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik. Az alázat az imádság alapja.
Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. Az alázatosság
fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát: az ember
Isten koldusa.
Ha ismernéd Isten ajándékát! Az imádság csodája éppen itt mutatkozik
meg, a kutaknál, melyekhez jövünk, hogy a vizünket keressük: itt jön
Krisztus minden ember elé, Ő az első, aki minket keres és inni kér.
Jézus szomjazik, kérése a ránk vágyódó Isten mélységeiből jön. Az
imádság, akár tudjuk, akár nem, Isten szomjúságának és a mi Isten utáni
szomjúságunknak a találkozása. Isten szomjazik arra, hogy mi szomjazzuk
Őt.
Talán te kérted volna, és ő élő vizet adott volna neked. Kérő
imádságunk paradox módon válasz. Válasz az élő Isten panaszára: Engem,
az élő vizek forrását elhagytak, hogy ciszternákat ássanak maguknak,
repedt falú ciszternákat, a hit válasza az üdvösség ingyenes Ígéretére, a
szeretet válasza az egyetlen Fiú szomjúságára.
Kapcsolódó hírek:
Áhítatok minden napra
Napi evangélium