Jézus így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." (Lk 11,28)
Lányom a hatéves gyermekével a TV nézésről
beszélgetett. "Laura, van olyan műsor, amiről úgy gondolod, hogy nem
szabadna nézned?" Laura rögtön megnevezett egy kevésbé építő TV show-t, s
gyermeki ártatlan hangján hozzátette: "Azt hiszem, Isten nem szeretné,
ha ezt a műsort nézném". Később lányom csalódottan látta, hogy Laura
éppen azt a műsort nézi, amiről korábban megállapította, hogy nem jó.
"Ne izgulj anyu - mondta - minden rendben, Isten meggondolta magát."
Kis unokámhoz hasonlóan néha én is úgy teszek, mintha Isten az én
szeszélyeimhez igazodna. Hallom őt, amint igéjén keresztül vagy egy
prédikációban kér, hogy változtassak dolgokon, hogy áldozzak időmből,
pénzemből vagy hagyjak el egy rossz szokást. Elsőre pozitívan reagálok,
mint aki tettre kész. Aztán tétovázom. Arra gondolok, hogy nehéz lenne
megvalósítani a hallottakat. Sokféle kifogást keresek: "Rosszul
értelmeztem ezt az igét" vagy "nem tudom biztosan, mit akar ezzel
mondani Isten". Jak 1,19-25 tanáccsal szolgál arra, ha kísértést érzünk,
hogy figyelmen kívül hagyjuk Isten igéjét. Emlékeztet, hogy a
meggondolatlanság öncsaláshoz vezet, de ha magunkévá tesszük Isten
igéjét, és követjük utasításait, áldások várnak ránk.
Imádság: Drága Istenünk, add, hogy ne csak hallgatók, de cselekvők is legyünk. Ámen.
A Biblia útmutatásai szerint élni áldásos életet jelent.
Kapcsolódó hírek:
MIRõL SZÓLSZ?