"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És csodálkoztak rajta. (Mk 12,17)
Nemrégiben kaptam egy pár kínai pénzt egy barátomtól. A
rózsaszín színétől eltekintve nagyon hasonlított arra a pénzre, amelyet
rendszerint használok. Leginkább Mao elnök képén csodálkoztam a bankjegy
egyik oldalán. Megértettem, hogy a pénz nem sokat változott Krisztus
idejéhez képest. Amikor Jézust az adófizetésről kérdezték, akkor egy
érmére nézett, amin a császár arcképe volt, és azt mondta: "Adjátok meg a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
Gyakran összemosom a két elvet. Túl gyakran örömmel adakozok a
gyülekezetnek, miközben a szívem másutt van - például, a munkámon
gondolkodok, vagy azon, hogy mit fogok enni, vagy a jövőmet tervezgetem.
Ennek következtében Istennek úgy adom a pénzemet, hogy közben a szívem
világi dolgokkal van elfoglalva.
Természetesen a gyülekezetnek való adakozásom nem rossz, de ha nem a
teljes lelkemet adom Istennek, a pénzbeli adomány értelmetlen. Az igazi
nagylelkűség abban áll, hogy nyíltan és visszavonhatatlanul odaadjuk
magunkat Istennek.
Imádság: Drága Istenünk, miközben
ajándékainkat neked adjuk, hadd adjuk a legtöbbet - a szívünket és
életünket hálából felénk tanúsított nagy szeretetedért. Ámen.
Hogyan adhatom ma teljesebben oda a szívemet Istennek?
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.