Kifelé menet arra kérték őket, hogy a
következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. Sőt,
amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül
sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy
tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton csaknem
az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.”
Apostolok cselekedetei 13:42-44.
Bár nem vagyok zsidó, mindig érdekelt a
történelmük. Sok-sok órát tanulmányoztam próféciáikat, szívem mélyén én is
vártam velük együtt a Messiást.
Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor ott
lehettem a kb. ötezer férfi között a hegyen – és hallhattam Őt. Mélyen
elraktároztam szívembe azokat a gondolatokat, amik ott, a hegyoldalon
elhangzottak. No és a csoda! Azzal a pár kenyérrel és néhány hallal! Örömmel
tértem vissza Sziro-Föníciába – családomhoz, és beszámoltam nekik a
hallottakról.
Azóta sok víz lefolyt a Jordánon.
A múlt héten a pizidiai Antiokhiában
jártam. Hát nem kispályás ez a Pál és Barnabás! Olyan meggyőzően, olyan hittel,
és olyan hitelesen beszéltek Jézusról, hogy bennem egy szikrányi kétely sem
volt istenségéről.
Szombat volt, és kora reggeltől késő estig
hallgattuk ezeket az apostolokat. Aztán kértük őket, hogy a jövő szombaton is
jöjjenek és tanítsanak minket.
Hát az aztán maga volt a csoda! Szerintem a
város minden lakosa ott tolongott, no meg persze mi is, akik különböző
országokból voltunk ott.
Éreztük a Szentlélek erejét. Szinte
remegett a szívem, hogy mindent a lehető legpontosabban el tudjak majd mondani
az én szeretteimnek.
Hálás vagyok, amiért ezek a bátor emberek merték
vállalni, hogy Jézusról beszéljenek! Hogy még az életükkel sem törődnek, csak
hogy minél többen megismerhessük az örömhírt, az evangéliumot.
Az az imám, hogy bár minél több bátor
bizonyságtevője lenne ennek a Jézusnak, hogy az evangélium elterjedjen a föld
végéig.
És hát az meg természetes, hogy én is ezek
között a bizonyságtevők között szeretnék lenni.
Kommentáld!