Mt 18,12-14

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Bevezető ima: Uram, Jézus Krisztus! Milyen csodálatos ez a példabeszéd. Reménnyel tölti el a szívemet, mert tudom, hogy én vagyok az elveszett bárány és Te a keresésemre indulsz minden egyes alkalommal, amikor eltévedek.

Kérés: Uram! Kérlek, ne engedd, hogy más úton járjak, mint azon, amelyet Te készítettél számomra!

1. Egy vagy kilencvenkilenc. Sokszor konfliktust okoz nekünk ez a példabeszéd. Mérlegre rakjuk a bárányokat. Egyik oldalon kilencvenkilenc, a másikon egy. Melyik oldal nyom többet? A mi válaszunk a kilencvenkilenc. Csakhogy Krisztus nem olyan mértékkel mér, mint mi. Neki minden egyes „bárány” végtelen értékkel bír. Nem tehető mérlegre, nem hasonlítható össze. Ő nem válogat a „bárányok” között. Neki mindenik egy külön világ. Milyen nehéz sokszor az Isten szemével látnunk! Méricskélünk, osztunk és szorzunk és az eredmény valahogy nem az igazi… Gondoljunk csak egy édesanyára, akinek hét gyermeke van. Ha egy közülük meghal, nem mondhatjuk, hogy nem számít, maradt még hat. Még elgondolni is szörnyű! S mégis, amikor a másik emberről van szó, akkor méricskélünk: megítéljük, lemondunk róla. „Javíthatatlan.”, „Soha nem fog megtérni.”, „Nem lehet mit kezdeni vele.” – véljük, és sorolhatnánk még a további előítéleteket. Tudok-e minden egyes emberre Krisztus szemével nézni? Meglátom-e benne, hogy Ő is Isten gyermeke?2. Megkeresi az eltévedtet. Krisztus habozás nélkül elindul megkeresni az eltévedtet. Ha magamat teszem az eltévedt bárány helyébe, talán megváltozik könnyebben megértem, hogy a kilencvenkilenc nem több az egynél. Mekkora reménnyel és mekkora hittel kell, hogy ez eltöltsön! Krisztus utánam jön. Nem kerülhetek olyan távol tőle, ahol meg ne tudna találni.3.Örül, ha megtalálja. Ahogy a pásztor örül az elveszett báránynak, ugyanúgy örül az Isten minden egyes megtérőnek. Ismét magamra akarok gondolni. Minden nap szükségem van a megtérésre, és ha megteszem, akkor Isten minden egyes nap, sőt minden pillanatban tárt karokkal vár és örül, ha felállok, ha újra akarom kezdeni, amit elrontottam. Tudja, hogy újból elesem, de Ő nem az én mértékemmel mér. Csak azt várja el, hogy bízzak benne, bízzak az irgalmában.Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Köszönöm neked, hogy nem a vétkeimet nézed, hanem a hitemet. Segíts, hogy újra és újra fel tudjak állni és add, hogy minden egyes elesés és minden egyes felállás az irántad való bizalmam és szeretetem növekedésére szolgáljon!

Elhatározás: Újult lelkesedéssel szentelem magam a felebarátok iránti önátadásnak.

Forrás: Regnum Christi napi elmélkedése.