Ma reggel ezt olvastam:
Barátom, a Biblia olvasását elsősorban ne tartsd kötelességnek. Úgy tekints a Szentírásra, mint szerelmes levélre. Mit tesz egy fiatalember, amikor levelet kap a szerelmétől? A következőképpen gondolkozik: „Ó, mennyire idegesítő! Nincs kedvem elolvasni ezt a levelet, mert fáradt vagyok! Csak úgy kötelességből azonban mégis átfutok a sorokon!” Így tesz? Nem, bizonyára nem. Ellenkezőleg, reménykedve várja a levelet, türelmetlenül nyitja föl és lélegzetvisszafojtva olvassa el. És utána? Eldobja? Nem! A zsebében őrzi! Két perc múlva újra elolvassa, majd visszacsúsztatja a zsebébe. Öt perc múltán ugyanolyan türelmetlenül olvassa el, mint előző alkalommal. Még egyszer, aztán még egyszer, s még ezerszer, mígnem úgy érzi, hogy már nem kell elolvasnia, mivel még a pontokat és a vesszőket is tudja kívülről. De még ekkor is elolvassa a levelet. 
Mi ennek a titka? Honnan származik a levél elolvasásának eme buzgó vágya? Miért nem unja meg? A kulcsszó a SZERETET. A fiatalember szereti a levél íróját. Kedves testvérem, a Biblia nem szabályok és tiltások útmutatója. És nem egy megátalkodott nép történelmi leírása. Sem mérések, nevek és színek kötete. Nem egy furcsa állatokról és prófétikus jelképekről szóló könyv. A Biblia a legszebb szerelmes levél, amit valaha írtak! Egy meg nem értett szeretet története. Egy olyan szereteté, amely nem szűnik meg várni. Szerelmes levél, amely a Bárány vérével íródott. Kezdve a Teremtés könyvétől a Jelenésekig egy vörös fonal vezet végig minden lapján: a Bárány vére, amely a Golgotára hív: „Fiam, szeretlek, te vagy a legszebb dolog, amim van!” 
A Bibliában továbbá találkozhatsz számos hozzád hasonló ember élettörténetével. Olyan emberekével, akik kísértéseken és próbákon estek át. Akik néha elbuktak. Férfiak és nők, akik küzdöttek az érzelmekkel és szenvedélyeikkel, de akik a Bárány vére árán győztek. A leírások által azt mondja neked Isten: „Fiam, ne csüggedj el, nézz előre és haladj tovább. Sikerülni fog    /Gyűrüs Panni./